A Pókember hálója: egy világhírû jelenség A 2002-ben megjelent Pókember több mint 820 millió dollárt hozott a Columbia Picturesnek, az összes amerikai film közül eddig az ötödik legnagyobb bevételt. A Pókember a híres képregény-figura kalandjaira épült. A Pókember figurája elõször 1962-ben jelent meg, a nem túl sikeres "Amazing Fantasy" címû képregényben, de rögtön olyan népszerûvé vált, hogy a következõ évtõl "Amazing Spider-Man" néven jelent meg a képregény. Azóta a figura világszerte ismert szuperhõs lett. A Pókember fogadtatása a filmkészítõket is meglepte. A film a világ különbözõ részein mindenhol nagy sikert aratott, függetlenül a nyelvtõl vagy kultúrától. "Teljesen lenyûgözõ volt látni, ahogy a mozirajongók világszerte reagáltak a Pókemberre - meséli a rendezõ, Sam Raimi. - Rendezõként az elsõdleges célom az volt, az emberek élvezzék a filmemet, és ebbõl a szempontból minden várakozásomat felülmúlta ez a produkció." "Nagyon fellelkesített minket az elsõ rész sikere, de be kell valljam, meg is lepett - emlékszik vissza Laura Ziskin producer. - Azt azért sejteni lehetett, hogy van a Pókemberben potenciál, mert a karakter és a történet már több mint 40 éve nagyon népszerû más formákban. Azt azonban nem gondoltuk, hogy ennyi embernek fog tetszeni a filmünk. A célunk az volt, hogy az összes lenyûgözõ elemet megtartva - ilyen például a kaland, a románc és a humor - az eredeti képregényhez hûek maradjunk." "A nyitóhetet sosem fogom elfelejteni - emlékszik vissza Tobey Maguire, a fõszereplõ. - Fantasztikus volt besétálni egy vetítésre, és látni, hogy a közönség hogyan regaál, milyen érzelmeket él át. Nagyon jó érzés, hogy részese voltam azoknak, akik ezt kiváltották." "Az ajándékom az átkom" Az elsõ rész óriási sikere után a rendezõ, Raimi tisztában volt vele, hogy olyan új történetet kell a vászonra vinnie, amely kielégíti a nézõk felfokozott várakozásait. "Azok a gyerekek, akik eljönnek megnézni a filmet, a Pókembert a példaképüknek tartják. Tehát bár az elsõdleges cél egy szórakoztató történet megalkotása, mégis olyan hõst kell bemutatni, aki erkölcsileg is jó példaként szolgál: nehéz döntéseket kell hoznia, és mindig helyesen kell cselekednie, hogy méltó legyen az ámulatukra." A Pókember-képregények nagyon jó alapul szolgálnak a filmhez. "A képregényírók nagyon jó történeteket dolgoztak ki évtizedeken keresztül. Tudom, mert én is nagy rajongója voltam a képregény-sorozatnak - vallja be Raimi. - Pókember személyisége nagyon letisztult. Ha érted a lényegét, akkor nagyon könnyû vászonra vinni a sztorit. Jó csapat dolgozott együtt, és sikerült valami olyasmit összerakni, ami érdekes is, és a fõszereplõ fejlõdését is elõreviszi." Az elsõ filmben is az volt a cél, hogy minél hûebbek maradjanak a képregényhez. "Nem akartuk újra feltalálni a spanyolviaszt - mondja Ziskin. - A közönség imádja ezeket a szereplõket, és kíváncsi arra, mit fognak legközelebb csinálni. A második részben nagy kihívásokkal találják szembe magukat, és az akadályok áthághatatlannak tûnnek." Az elsõ rész azt mutatta be, hogy Peter Parker hogyan tett szert különleges képességeire. "A második rész részletesebben bemutatja ezeket a képességeket, hogy a nézõk jobban megérthessék azokat - magyarázza Avi Arad producer. - Itt nemcsak a pókháló kilövésérõl vagy a falmászásról beszélek, hanem Peter megérzéseirõl is, arról a nagyon kifinomult jelzõrendszerrõl, amely segít neki korán felismerni a veszélyhelyzeteket. A film ezenkívül felvillantja annak a lehetõségét, hogy milyen veszélyekkel járna, ha Peter mégsem kívánna élni ezekkel az eszközökkel." A Pókember két része között két év telt el. Az elsõ film Peter és szerelme, M.J. közötti csókkal, majd kettejük szomorú elválásával ért véget. Most Peternek sok kihívással kell szembenéznie, ahogy különleges képességeivel meg kell tanulnia élni. Maguire szerint teljesen felemésztik Petert M.J. iránti érzelmei. "Kínokat él át, bár próbál örülni a lány sikerének. Közben pedig majd megszakad a szíve. Bárhova megy New York városában, mindenhol M.J. arcképét látja, és ez folyamatosan emlékezteti arra, amit elveszített." Peter a legjobb barátjától, Harry Osborntól (James Franco) is egyre távolabb kerül. Harry bosszút akar állni apja haláláért, és a Pókembert tartja felelõsnek. A megözvegyült nagynénivel, Mayjel (Rosemary Harris) is egyre nehezebben találja meg a hangot Peter. A nagynéni biztonságos jövõt képzelne el Peter számára. És mintha mindez nem lenne elég, a dolgok még rosszabbra fordulnak, sokkal rosszabbra. Színre lép "Doc Ock." Dr. Otto Octavius zseniális tudós, aki egész életét arra tette fel, hogy a fúziót használja fel az energia új forrásaként. Dr. Octaviust Harry Osborn mutatja be Peternek. Octavius az OsCorpnál a különleges projekteket vezeti, és õ támogatja Osborn kísérleteit, mert abban reménykedik, hogy folytatni tudja meggyilkolt apja kísérleteit. Peter nagyon lelkes, hogy végre találkozhat azzal az emberrel, akirõl a szakdolgozatában is sokat írt. Dr. Octaviust is lenyûgözi Peter intelligenciája és a tudományok iránti szeretete. "Ez a történet Peter életérõl szól, amelyben keresi az egyensúlyt. Peter szemében Dr. Octavius képviseli azt a személyt, aki elérte ezt az egyensúlyt - magyarázza Raimi. - Peter úgy tekint Octaviusra, mint aki tökélyre fejlesztette mindkét képességét. Ezen két dolgot ért: a tudományos munkáját, amellyel az emberiséget szolgálja, és a szeretõ, szoros kapcsolatát a feleségével. Peter arra a következtetésre jut, hogy igenis meg lehet valósítani az egyensúlyt." Dr. Octavius, a feleségével együtt szorgalmasan dolgozik otthoni laboratóriumában, hogy tökéletesítse a fúzió-teóriát. De amikor egy bemutató nagyon rosszul sül el, Dr. Octavius szörnyû változáson megy keresztül: emberfeletti erõvel és több karral rendelkezõ Doc Ockká válik. A tehetséges és sokoldalú Alfred Molina ijesztõen tudja életre kelteni ezt a szörnyet. "Megfelelõ ellenfele Pókembernek - így Arad. - Gyorsabban és ügyesebben tud a falon mászni, mint a Pókember. Sõt, nincs semmi olyasmi, amit Pókember tudna, és õ nem tudná sokkal jobban!" "Amikor meglátod Ockot, azt gondolod, hogy 'Jézusom, ki tud vele szembe szállni?' - folytatja Arad. - Most Pókembernek nemcsak hogy minden erejére és tehetségére van szüksége, hanem valaki olyannak kell túljárnia az eszén, akit korábban nagyon tisztelt, akire korábban hasonlítani szeretett volna…" A film készítõi elszántak voltak, hogy Molinát megnyerjék a központi figura szerepének eljátszására. "Olyan embert kerestünk, aki hûen el tudja játszani a szerepet, aki õszintének tûnik és akinek jó a humorérzéke - magyaráz Raimi. - Alfred zseniális színész, és nagyon hatásosan játssza el a meg nem értett férfit, aki vadállattá változik." "Alfred nagyon jól visszaadja a szerep kettõsségét - teszi hozzá Ziskin. - Otto Octavius olyan ember, aki tele van álmokkal, reményekkel és hibákkal. Ha elszalad is vele a ló, akkor az csak azért van, mert úgy érzi, tud tenni valamit az emberek életének javításának érdekében. Doc Ock nem is annyira az alteregója Octaviusnak, inkább az ember sötét oldalának felszínre törése. Emiatt hiteles és annyira ijesztõ." J. K. Simmons ebben a részben is gyakran megjelenik, ugyanis õ alakítja a morcos J. Jonah Jamesont, Peter fõnökét a The Daily Bugle nevû lapnál. Több jelenetben is Peter a Daily Bugle irodában látható. "Többször is kirúgom Petert ebben a részben. Tulajdonképpen ahányszor összetalálkozunk, kirúgom - magyaráz Simmons. - De aztán újra felveszem, mert valami miatt mindig szükség van rá. Különösen élveztem, hogy az egyik jelenetet a Planetáriumban forgattunk, ahol fiam, John a díszvendég. John, aki egy hõs, egy ûrhajós, komoly szerepet kapott számos Pókember-képregényben." Az új-zélandi Daniel Gillies játssza a hõs John Jameson szerepét, aki most tért vissza a holdról, és meghódítja M.J.-t. "Egész életemben imádtam a filmeket, és sosem tudtam elképzelni, hogy ennyi lenyûgözõ és vicces jelenet legyen egy filmben - mondja Arad, a producerek egyike. - Az érzelmek széles skáláján játszik a film. Ezen élmény miatt érdemes egyáltalán moziba menni."